az autizmusról

alouette játékra hívott, és kivételesen hangulatom van hozzá.

1. Tölts fel egy képet magadról, olyat ami az albumodban neked a legjobban tetszik. 

nem igazán vagyok fotogén, viszonylag az összes képemen rémként tekintek vissza a világra, nem bolygatnám ezt a dolgot :) abban reménykedem, hogy életben kicsit jobban festek mint a fényképeimen. az első benyomások rólam általában : az a kis szerény, kedves lány ( még így a 4.x felé is ), aztán ha jobban megimernek, jön a hümmögés, és már annyiszor hallottam életemen azt, hogy alamuszi macska nagyot ugrik...ja, és kifejezetten kövér vagyok már, ami nagyon zavar :(

2. Írd le röviden mivel töltöd legszívesebben a szabad idődet.

nincs szabad időm, az a nagy helyzet. amúgy olvasnék, zenélnék, ha meglenne még a gitárom, bambulnék csöndbe magam elé. nem szabad időmben lefoglal a munkám és a sok értelmetlenség, szabadidőmben meg a 128 centis házi rabszolgahajcsár fetreng valami megoldandó probléma miatt, amin vagy kiabálok, vagy megoldom.

3. Mi a kedvenc ételed, italod?

 4. Milyen állatot tartanál, ha lenne rá lehetőséged? 

A három H:

1. hülyeség, kiborítanak a hülyék, és sok van belőlük körülöttem.

2. hó, ne legyen tél, lécci.

3. hit, hogy lesz jobb is, a lejtőmenet után mehetne már felfelé kicsit az út.

Szívesen olvasnám Csillát, Juditot, de neki nincs blogja :), Mártit, neki sincs :) Pannit, neki sincs :)

azt mondja az előbb:

- anya, elmegyek feleségül orsihoz pécsre!

:)), orsi a nővérem...

marcell elég régóta pörög a kisbaba, terhes néni, pocak, kövérség, lesznek a kisfiúkból nénik, minden kövér néni terhes-e témákon.

megyünk hazafelé az oviból, és már messziről látja, hogy ül a széken a boltosnéni.

aki nem terhes, nem kövér, de azért van pár helyes hurkája a hasán.

marcell rákezdi:

- terhes néni, kövér néni, terhes néni, kövér néni..

én:

- marcell maradj csöndben, nem mondunk ilyet senkinek, ne csináld már.

odaérünk a bolthoz, marcell köszön:

- szia sima néni!

megyünk ma az oviba, és marcell fogdossa a száját.

majd megkérdezi:

- anya, miért piros, kicsi és gumis a szám?

marcell elkezdett érdeklődni a babák uán.

ez azt hiszem Napsugárral kezdődött, meg azzal, hogy Judit kisbabát vár, és marcell észrevette ezeket a pici, néha sírós kis lényeket :)

mostanában ha társaságban vagyunk és ott van egy kisbaba, marcell folyton ott zizeg körülöttük, és nekem is ugrásra készen kell lennem.

ugyanis édeskedős hangon mondja, hogy baba, kisbaba, megsimizem, simi, simi.

és valóban simogatja is őket, addig, amíg azt nem hiszi, hogy nem figyelnek rá, oldalrasandít, és csíp egyet vagy megszorítja a karjukat, lábukat.

és közben meg őszintén érdeklődik, és nagyon sokat beszél a kisbabákról.

szerintem nem tudja hova tenni magában ezt az érzést, kicsit féltékeny is.

tegnap azt mondja nekem.

- mikor lesz otthon kisbabánk?

- hát, az nem megy olyan könnyen marcell, szeretnéd, ha lenne kisbaba?

- igeeen.

- és honnan szerezzünk egy kisbabát?

- vegyünk a boltban - mondja.

azt láthatóan nem hiszi el, hogy a babák az anyukájuk hasában vannak, udvariasan meghallgatja, ha mondom, hogy Juditnak lesz kisbabája, Annának, Borinak tesója, és benne van Judit hasában.

látszik a fején, hogy "tudod ki etess ezzel a hülyeséggel".

tegnap kapott a zeneterápiás évzárón egy rettenetes csúnya szines malacot ( 186. plüss..), és azóta azt dédelgeti.

lefekvés előtt azt mondta, hogy a malac lány, szoknyája van :)

kérdeztem, hogy ki ez a malacka, és azt mondta, hogy a testvére.

marcellt foglalkoztatják az élet nagy kérdései, és miértjei :)

napi egymillió érdekesebbnél érekesebb miértre kell válaszolnom, és csak logikusan lehet, különben végtelenítve hallom ugyanazt a kérdést addig, amíg logikus választ nem kap.

egy különösen édes problémakör nagyon foglalkoztatja mostanában.

- anya, van a cicának feneke?

- igen, van a cicának feneke.

- marcellnak is van feneke?

- igen, neked is van feneked.

csönd, gondolkodás.

- a cicának lyukas a feneke?

- igen, lyukas a feneke.

- miért lyukas a feneke a cicának?

- öööö, hogy kijöjjön a kaki.

csönd, gondolkodás.

ezt mondjuk félig-meddig elhiszi, de azért naponta ötször-hatszor megbeszéljük a lyukas fenék témát :)

de régen írtam...és most is csak egy aranyköpés kedvéért ugrottam be, de most már igyekszem összekapni magam.

szóval az előbb marcell megáll a hűtőnél, kinyitja az ajtót, kicsit ráncolja a homlokát, és siránkozva megjegyzi :

- jaj, hát a sör sajnos keserű, inkább iszok egy kólát...

mintha ihatna kólát.

egy-kettő-három-négy

te kis anya hová mégy

se erdőbe, cserépre

a víg tavasz eléred

egy-kettő-három-négy,

te kis marcell hová mégy?

se erdőbe, cserépre,

a víg tavasz ebédre.

talán ismeritek ezt a kedves kis tesztet. gumicukor teszt kicsikkel és kicsit nagyobbakkal.

http://www.youtube.com/watch?v=QX_oy9614HQ

hogyan tudják/próbálják magukat legyözni különböző korú kisgyerekek egy igencsak kívánatos gumicukor társaságában egy jövőbeli még egy gumicukorért.

marcell is okos/szenvedő/ügyes kis alanya lett házi marsmallow tesztünknek.

csak útközben jöttem rá a párhuzamra, és gondoltam megosztom veletek.

újra elkezdtük az itthoni tsmt-t, a múltkori státuszvizsgálata szegénynek siralmas eredményt hozott, minden területen messze el van maradva a korától, van ahol csak kegyelem 1 pontocskát kapott ( idegrendszeri érettség ) a 16-ból.

most új koncepció szerint tornázunk, nem hosszú és nehéz heti 3-4 alkalmas tornasort kaptunk, hanem minden nap csak 5 feladatot kell csinálni, ez kb. 20 perc, de ezt most két hónapon keresztül.

mivel marcell legutóbb kipurcant és fellázadt a fejlesztések ellen, ezért most sok-sok dícséretet kap, igyekszem nagyon motiválni a tornára.

azt találtam ki, hogy veszek neki gumicukrot - a világ legvágyottabb, ritka finomsága - és minden torna után kap egy darabot jutalomból.

marcell ezen halálosan megsértődött és bömbölve fetrengett a torna után, ugyanis hát perszehogy meglátta a teljes doboz gumicukrot, és követelte, hog ide neki azonnal.

ezen győzködött jó darabig, legalább 1 órán át. mindenkire minden létező átkot kiszórt, ellökdöste az összes játékát,  verbálisan megverte az összes óvónénit és ovistársat, engem kidobott az erkélyen, aztán a gumicukrokat is.

1 óra múlva meggyőzte magát, hogy egye fene, megeszi az egy jutalom gumicukrot, és nem önti ki az egészet a wécébe, hamár az övé nem lehet.

én engedtem annyit, hogy levettük a dobozt a szekrény tetejéről, és legalább hüppögve és méltatlankodva szorongathatta.

de nem evett belőle.

egy hős.

ma még hazafelé a oviból győzködött, hogy nem egy hanem kettő gumicukrot fog enni, és siránkozott egy kicsit, de nem bömbölt, nem hisztizett.

a torna előtt kirakta a gumicukrokat színek és formák szerint, megszámolta oda-vissza, sandított a szeme sarkából, hogy látom-e, mert esetleg ha véletlenül nem, akkor talán...

de én árgus szemmel figyeltem.

torna után diadalmasan betömött egy pirosat, még megsimogatta a dobozt, és tovább nem foglalkozott vele.

és én olyan büszke vagyok rá. olyan nagy és okos lett pár hónap alatt.

van egy új kedvencünk. Panni megfertőzött minket Kardos Horváth Jánossal. engem a felnőtt és gyerek, marcellt pedig a gyerekdolgaikkal. Kafkaz, Kaukázus, Hahó ilyen neveken futnak.

van nekik egy borsófőzelék nevű édes kis zenéjük, sajnos nincs a youtube-on.

ez van helyette, ezt is nagyon szeretjük:

de ez kis kitérő volt :)

a borsófőzelék. amit marcell nagyon szeret.

főztem ma borsófőzeléket. itthon vagyunk a héten, marcell beteg volt, és mára már kissé egymás agyára mentünk azt hiszem.

elkezdtem főzni borsófőzeléket, eddig minden rendben köztünk. majd mikor beleöntöttem a habarást marcell váratlanul minden előzmény nélkül földhöz vágta magát és fetrengve üvöltött, hogy nem főzünk borsófőzeléket, kiöntöm a wécébeeeee.

na hogyne...

ezen kicsit veszekedtünk.

kész lett a főzelék.

addigra már krokodilkönnyek potyogtak az undok borsófőzelék miatt, és kénytelen voltam kétszer beküldeni a szobába, olyan hangosan üvöltött a fülembe..

- jó marcell, akkor nem eszel borsófőzeléket, ne ordíts a fülembe.

- akkor eszek kekszet!!!

- nem, amíg meg nem kóstolod a borsófőzeléket, nincs keksz se.

- áááááá kiöntöm a wécébeeee

és ez jópárszor...

na én elkezdtem enni, gondoltam ha helyreáll a vércukorszintem, talán nem ütöm agyon :)

- eszek keksziiiiiiiiit

- nem, marcell amíg meg nem kóstolod, nem eszel semmit.

- áááááááááááá csak egy icipiciiiiiiiiit

- jó, kóstold meg az enyémet.

megkóstolta, majd teljes lelkinyugalommal maga elé vette a tányéromat és betermelte az összeset, és közben vigyorogva motyogta, hogy "nem eszek borsófőőőőzeléket"

motyogja marcell

mai pofik

futkosás samuval

jobbra-balra-középre

vannak egyszer az autisták, kicsik és nagyok, sajnos egyre növekvő számban.

és van nekik kis hazánkban egy önjelölt szervezetük, bizonyos autisták országos szövetsége ( aosz ).

nos az gyenge kifejezés, hogy én és az aosz nem vagyunk barátok.

több csörte volt már köztünk, a legnagyobb bajom, hogy az ő hozzállásuk az autizmushoz az, hogy könnyes szemmel szépnek és színesnek látjuk egy autista életét, fogadjuk el egymást gyerekek, és maximum néhány alacsony hatásfokú mankót adjunk a kezébe annak, aki megérdemli.

ha az a szó elhangzik, hogy gyógyulás, vetik a keresztet, szerintem szenteltvizeznek is, de az biztos, hogy fekete öregasszony módjára kárognak, és persze kiátkoznak a gyülekezetből.

( bocs a szakrális példáért )

na most engem egyik nap kivetettek maguk közül a facebook-on, amiért marhára meg vagyok sértődve amúgy, mert országos érdekvédelmi szervezetnek hívják magukat, úgy mellékesen például az én nem kevés adómból is részesülvén...

szóval április elseje bolondok napja. ami egy vicces nap, és azt hiszem mindenkinek a fejében megvannak a gyerekkori mondókák, és a kapcsolás gyors és azonnali. április elseje - bolondok napja, április bolondja, felmászott a toronyba...stb. stb.

aztán van az április másodika, egy viszonylag semleges nap. pár éve bevezették autizmus napnak, sokfelé a világon ünnepelgetik, és kezd terjedni az a fura szokás, hogy kékkel kivilágítanak középületeket, hogy felhívják a figyelmet bla-bla. nem is lenne ezzel olyan nagy baj, bár én jobb célokat is el tudnék képzelni, megfelelő orvosi háttér, iskolák, ilyen apróságok hiányoznak csak az ellátásból...

erre ez a szerencsétlenek gyülekezete kitalálta, mint marha nagy dolgot, hogy nálunk akkor világítsuk ki a parlamentet. világítsuk, rendben, szervezkedjünk, mi ám teszünk is valamit az autistákért, nem csak úgy önmagunkban létezünk ( az aosz-ról beszélek ).

akkor legyen kék a parlament, mondjuk, mondjuk...ÁPRILIS ELSEJÉN! hinnye de faszák vagyunk, ezt jól kitaláltuk.

én részemről ezen kiborultam, és a facebook oldalukon szóvá tettem, hogy nem-e lehetne-e, hogy mondjuk a napján világítjuk ki a parlamentet, ha már annyira villanyozni akarnak, és akkor senki nem sérülne, nem okoznánk fölösleges fájdalmat, és különben is. ez akkora blamázs, hogy bolondok napjára teszük egy mentális betegség figyelemfelhívó eseményét. helló mindenki, itt vagyunk, mi a bolondok, vegyetek már komolyan...

erre írtak nekem első körben egy pökhendi választ, hogy szóljak ám az ensznek, mert mindenhol ilyenkor ünneplik ám eztet a napot.

na nekem se kell ilyenkor sok, kikerestem, kb 1 perc alatt nekik a teljesség igénye nélkül vagy 6-7 országot, szerte a világon, ahol másodikán vagy épp egy másik napon ünneplik. elsejét nem találtam.

erre azt gondolták, az lesz a legmegfelelőbb válasz, hátha abból megértem, hogy hol a helyem, ha törölnek.

és töröltek.

én meg dühöngök és pörgök, és most megírtam ezt a posztot.

ez van, nem tudok lekattanni róla, sért és bánt.

fáj a fülem.

most estére végre eljutottam odáig 3 nap fülfájás után, hogy körbetekertem a fejem egy sállal, és rájöttem, hogy ez milyen jólesik.

na persze ez rögtön megtetszett marcellnak és az ő fejét is be kellett tekernem.

így én egy ronda barna sállal a fejemen pompázok, marcell meg egy csíkos sálban ppipskedik felalá.

viccesek és aranyosak vagyunk :) marcell legalábbis irtó édes. csak a hülye fülem ne fájna.